Category: woman in business

Vital statistics

I have just received an email from a male colleague from a bank-branch: he is asking about my height and weight measurements.
I politely ask him whether the Bank has opened a modelling agency (‘broadening activity scope’) for which reason the above data are inevitable – but he quickly clarifies that he needs them for the life insurance I have recently requested for.
My reply attached.
___________
Az imént kaptam e-mailt egy bankfióki ügyintéző férfikollégától, melyben magasságom és súlyom iránt érdeklődik.
Udvariasan visszakérdezek, hogy a bank a közelmúltban tudtomon kívül esetleg modellügynökséget nyitott-e, mely körülmény természetesen azonnal megmagyarázná a hirtelen támadt érdeklődést. 
A kolléga tisztázza hogy nem, ellenben a minap kötött életbiztosításomhoz szükséges a fenti 2 adat.
Válaszom csatolva.

Complexity reduction

One evening we are returning from the beach.

My children are quarrelling with each other – just like usual: it has been a long day, and they are cold.

But then they realise: we have a blanket with us!

One.

And with this, we have found the basic recipe for world-peace: fewer blankets than freezing angry people.

Things are usually more simple than they might seem.

Compliments

One of my favourite colleagues greeted me today with a ‘Good morning, Mrs. Trump’.
I thanked for his compliment a bit hesitantly, since I wasn’t sure whether he considers me as beautiful or as clever.
__________
Az egyik kollégám ma reggel “Good morning, Mrs Trump”-pal köszöntött vidáman. 
Bizonytatlanul köszöntem csak meg a bókot, mivel nem tudtam, h szerinte olyan szép vagyok, vagy olyan okos.

Annie Leibovitz

A couple of days ago I posted this photo on Instagram. 
No huge story behind: I was waiting for the corporate shuttle bus in Brussels (Belgium) and looked around: what I saw was the usual grey glass-steel buildings. 
Then suddenly I looked up, and this is what I saw. Then and there I realised that I most probably never look at the sky, since the image I saw seemed not at all familiar to me.
So I took this photo. This only one.
Apart from the fact that I cannot remember I’ve ever posted anything on Insta where no 1828338 pre-versions existed, what also happened was that I received numerous nice feedback in comments and private messages from friends but also from complete strangers. 
Note: it’s great to be famous among friends for being a terrible photographer – so I get a standing ovation whenever I accidentally produce any picture where my fingers are not in front of the lens.
______________
Néhany napja tettem fel ezt a fotót az Instagramra, abból az indíttatásból, hogy Brüsszelben, a céges buszra várva, körbenéztem, mindenhol épület, aztán valamilyen sugallattól vezérelve az ég felé is tekintettem, és ott ez a látvány fogadott. Mire rájöttem, hogy fölfelé valószínűleg valahogy soha nem szoktam nézni, mert amit ott és akkor láttam, az mind újdonságként hatott rám. 
És ekkor kattintottam.
1x.
Azon túl, hogy nem emlékszem, hogy valaha is posztoltam volna bármilyen képet, amiből ne létezett volna előtte 182383 elő-verzió, az is meglepett aztán, hogy erre a fotóra az Instan és magánüzenetben is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. 
Azért van annak számtalan előnye, ha az ember közismerten pocsék fotós: ismerősei már akkor sztárként ünneplik, ha egyszer véletlenül egészen kivételesen nem lóg bele az ujja a képbe.