Right time – wrong place

Beginning of this week I had the opportunity to participate in my 1st Telepresence Meeting ever. A bit similar to the video conference facility, so the participants not only hear but also see each other, but in Telepresence you have several grandiose screens, making it possible to invite many parties at the same time, and everyone hears and sees everyone. Picture quality is marvellous, you see each others’ face in real life size – and as for the sound, well, if someone turns pages in her documents in Prague, from the mere sound I am able to tell in Brussels which page she is at.

5 countries are present on our meeting, in which I am demonstrating talents as the organizer – so it is important enough things go smooth.

Originally I invited a 6th county, too, but there the colleague had an urgent call so she excused herself. For this reason her meeting room is shown empty on the big screen.

The meeting has started. We are just discussing a key topic, when I (also all other participants) see a lady entering the room of the 6th county. I immediately realize she is not our invited colleague, so it crosses my mind the invited colleague must have quickly delegated this meeting to another local colleague, very nice of her, so far so good.

Then this lady goes to the meeting room table, and takes out something from her pocket… which is a cloth ….. ohnoo she is starting to dust the furniture!

In the other 5 participating countries there are more and more colleagues who are unsuccessfully trying to suppress their smilies, and I am just about to raise my voice and inform the lady that here we are having a meeting actually – when she steps to the door – and leaves the room.

So I conclude also smiling in myself that, thanks God, the reputation of our Utmost Serious Meeting has been retained, and that even the best script writer wouldn’t have been able to think of a funnier intermezzo….

when the door re-opens, the same lady enters, but this time not alone: she is dragging something heavy with herself….. oh noooo…. cannot be…. this…. is….. an….. INDUSTRIAL VACUUM CLEANER!!!!!

She is switching it on.




Have I mentioned you already the perfect sound quality of Telepresence meetings….

where even the sound of papers…..?

I black out.


You just can’t have it all

…the feeling when you visit with the family the hyper automated cinema full of innovative ideas (e.g. self-purchase counters..) and you pay EUR 50 for the 4 of you.. and then you need queue up for the toilets where they ask you to pay an extra EUR 0.40 – in cash..

Customer experience.

Still a long way to go.


Me (enthusiastically): ‘Look at that innovative solution on the beer crate – a handle in the middle! I cannot recall it from earlier, there were handles only on the 2 sides..’

My husband (mutually enthusiastic): ‘Indeed! Isn’t technological revolution wonderful! How easier life has become for single alcoholists!’

Personalised offer

Me (upset, to my husband):
‘Guess what.  I am just reserving flight tickets for the summer, and if I book for the 4 of us, the ticket price is x EUR. 
But if I include my mum as 5th person in our booking, each ticket is calculated at a 10 EUR higher price..
So the air company must be using a different pricing from 5 persons in a group.. Would you call it ‘customer centric’??’
My husband (in a helpful, objective tone): 
‘It depends. Any chance they know your mum?’
Én (meglepetten/ bosszankodva repülőjegy foglalás közben): 
“Huu mire jöttem rá: ha négyünknek akarok csak jegyet venni, akkor a jegyár/db = iksz EUR, ha viszont anyukámat is a mi foglalásunkba teszem, akkor minden jegyet 10 EUR-ral drágábban számol..!! Ezek szerint 5 főtől magasabb árat számol a légitársaság..”
Házastársam (semleges arckifejezéssel, segítőkész hanghordozással): “Nem lehet, hogy csak ismerik anyukádat?”

Lack of lack of enthusiasm

Each and every year it is the citizens of Antwerp who can decide which TOP12 ideas to spend the 10% of the city budget (EUR 1.4m) on.

This year one of the winning initiatives was ‘Let’s make the streets greener’ – and you really can’t accuse people of the lack of enthusiasm..


Anélkül, hogy telezsúfolnám e sorokat részletekkel: Antwerpen város költségvetésének 10%-áról (EUR 1.4m) minden évben a helyi lakosok dönthetnek: milyen 12 legfontosabb dologra költsön a városvezetés, és mennyit.

Idén előkelő helyen futott be a “Növeljük a városi zöldterület arányát” gondolat – és a lakosság igazán nem vádolható a lelkesedés hiányával..

Books and their covers

My daughter (13) has recently received braces on her teeth.

She could choose between many different colours, finally ending up with a pink set.

The dentist, a lady in her 50s, gave her a big smile and confirmed that she could totally understand the colour choice, being ‘nicely girlish’.

My daughter listened to her politely, eventually remarking: 

‘It could be also a reason for my choice. 

..But actually, this is the shade of colour that best matches the anti-theft alert app that I installed on my smartphone a while ago, and use as a Wallpaper ever since.’

Never judge a book by its colour – nor a generation Z female by her braces colour.


Noémi (13) a napokban fogszabályzót kapott.

Rengeteg színből választhatott – végül a rózsaszín mellett döntött.

A fogász, egy 50 körüli hölgy, mindezt széles (és hibátlan) mosollyal nyugtázta, és biztosította lányom, hogy teljességgel megérti döntését, mert “a rózsaszín az olyan aranyosan lányos”.

Lányom udvariasan végighallgatta, majd a kedvesen megjegyezte, hogy akár ez is lehetne döntése alapja, bár ő történetesen azért ezt a színt választotta, mivel árnyalatban ez passzol leginkább ahhoz a lopásgátló app-hez, amit a napokban installált, és amit screen-saver azóta is használ az iPhone-ján.

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója – egy tinédzser lányt pedig a fogszabályzó színe alapján.

The truth and nothing but the truth

Returning from our trip to Hungary, just before boarding we are instructed to wait in the airport building for at least 30 minutes. 
After which we can see several grim-looking police officers getting into their vans accompanied by some police dogs – leaving our airplane. 
On the side of the police vans each and every passenger (including those with Serious Eyesight Disorder) can read the comforting message (written in capital letters, font size approx. 36473): 
‘Police Department – Special Unit – EXPLOSIVES’.
I do not doubt those Police officers do their job properly and with utmost care.
I also highly appreciate the efforts taken by the Airport to make sure passengers – in the spirit of full transparency – are properly informed of any relevant circumstances regarding their flights, such as an eventual security operation, e.g. extended search for detonators, explosives.. 
But then – once the airplane HAS received the green light for departure – couldn’t just authorities pretend those officers work for some police department completely different from ‘EXPLOSIVES’, such as Protection of Public Morals or Traffic Violations?
There can be situations in which one may prefer to believe that the reason for Police attendance is rather that two otherwise married  members of the cabin crew have been caught in a heated private appointment on seats 27 A-C, or that the pilot is suspected of having breached the speed limit somewhere in the Belgian stratosphere in the course of the previous flight. And ‘2 minutes before boarding’ seems just one of those situations..
Ma, mikor magyarországi utunk végén a reptéren beszálláshoz készülődünk, kb. 30 percet késik a boarding. Mikor végül mégis megnyitják a kijelölt kaput, 2 rendőrfurgon látható a repülőgép mellett, amelybe marcona egyenruhások sora száll éppen be néhány rendőr-eb társaságában, majd fentebb emlitettek komor arccal távoznak. 
A furgonok oldalán a kb 28384-es betűnagyságú felirat készséggel tájékoztatja az utazóközönség minden egyes tagját (beleértve a súlyos látássérülteket is) miszerint: “TŰZSZERÉSZEK”.
Nem kétlem, hogy a Rendőrség rendkívül alaposan, a legnagyobb körültekintés mellett végzi feladatát – bármi is az.
Ugyancsak nagyra értékelem a Reptér azirányú törekvését, mely az utazóközönség teljeskörű transzparens tájékoztatására irányul, nem rejtve el egy esetleges, a járatot érintő, fokozott biztonsági ellenőrzés (pl. robbanóanyag, detonátor keresése a fedélzeten) tényét sem.
Így csak egészen halkan érdeklődöm, hogy az ilyen, és csupán az ilyen esetekben, nem tehetne-e mégis úgy a Tisztelt Hatóság, mintha nem is Tűzszerészek, hanem inkább az Erkölcsrerendészet vagy a Közlekedési Kihágások Ügyosztálya munkatársainak akadt volna halaszthatatlan dolga a fedélzeten 2 perccel felszállás előtt?
Létezhetnek ugyanis olyan szituációk, amikor a megerősített rendőrségi jelenlét pontos oka helyett – ha már egyszer a gép megkapta a felszállási engedélyt –  szívesebben hinném azt, hogy a repülőgép személyzetének két tagját a közerkölcsöt alapjaiban megrengető bűnös paráználkodáson kapták rajta a 27 A-C ülések magasságában, vagy hogy a kapitány az előző járattal Belgium légterében egyízben átlépte a sebességhatárt, amiért is büntetőpont kerül a jogosítványába, 2x kimarad a dobásból, vagy tudomisén – és a “2 perccel boarding előtt” az épp ilyen szituációnak tűnik..

How to reduce the number of 1.5 billion potential civil lawsuits to a bunch of restaurant goers (still hungry)

Shopping centre, ‘oriental cuisine’.
Starting to eat the spicy chicken I immediately understand the reason behind the name choice of the restaurant: ‘Asian’. 
No wonder – if it was called ‘Chinese’, there would be 1.4 billion people immediately filing a lawsuit for Defamation.
(If ‘Vietnamese’, it would be only 100 million, though).
I have ordered a ‘small portion’ – for the exact quantity definition see the attached photo. 
First I am so naive to think that the staff member, seeing my slender figure, feels sorry for me, so she gives me a double… but then I realise it must be herself who normally has to carry home all the leftover, and she loves her own family as much as I do mine, so why would she want to punish them, of course.
Üzletközpont, ázsiai konyha.
Nagyon rég ettem ilyet, az íz és állag alapján rögtön megértem a névadás okát: “Ázsia”. 
Nem is csoda, mert ha kiírja, hogy “kínai”, abban a pillanatban fogja 1.4 milliárd ember felháborodottan magánvádas eljárásban beperelni becsületsértésért.
(Oke-oké, ha “vietnami”, akkor csak 100 millió).
Fél adagot kérek, melynek definíciója a csatolt fotón megtekinthető. 
Először elbizakodottan arra gondolok, hogy azért kapok mégis ilyen hatalmas mennyiséget, mert sudár alkatomból ítélve a konyhás néni úgy ítéli meg, hogy nyilvánvalóan éhezem, ám kóstolás után rájövök, hogy a megmaradt mennyiséget minden bizonnyal neki kell hazavinnie, és hozzám hasonlóan ő is szereti a családját, miért akarna tehát nekik rosszat.

Aviation security

Recently at Eindhoven airport my son’s (9) transparent blue pistol – that shoots out pingpong balls – got confiscated (together with ammunition) as ‘object prone for threats’.

The attached photo demonstrates the incriminated weapon, together with the utmost radical and violent (now however a little droopy) underaged international terrorist.

For me, a lawyer, it is also a heartwarming experience whenever we obey not only the letter, but also the spirit of the law, as I am convinced that thanks to the vigilance of the security personnel, after these measures all passengers could proceed to their destinations with a considerably higher level of safety.


Ma megvettem a repülőjegyeket közelgő nyaralásunkhoz. Hollandiából indulunk majd, amiről eszembe jut az a közelmúltbeli eset, mikoris a reptéri biztonsági ellenőrzés során Waltertől (9) elkobozták a világoskék áttetsző műanyag pisztolyát, ami pingpinglabdakat lő ki (a 3 db hozzátartozó lőszerrel együtt), mint “más utasokban félelem keltésére alkalmas eszközt”.
A személyzet elkötelezett éberségének hála az esetet követően már végképp teljes biztonságban éreztem magam.
A képen az inkriminált eszköz, valamint az amúgy mindenre elszánt (bár ekkorra kissé szottyadt) Kiskorú Kőrözött Nemzetközi Terrorista látható.

Juan Carlos for President

My daughter (13 years old) has been learning to play the jazz saxophone for 5 months. 
Her teacher, Juan C, a gentleman from Cuba, is a professional musician, who has taken up teaching not so long ago – meaning he does not necessarily follow the ‘music school protocols’ in each and every aspect.
Now e.g. in order to introduce his students to the Real World from a very early age of their studies, for today he organised a small concert for them in one of the local jazz cafes in Antwerp.
I find it simply gorgeous – at least I still clearly remember that the peak moment of my music school studies was when I could play at the Christmas concert in the local old-age home.
My daughter’s concert performance has been recorded, which – in order not to hurt the sensitivity of those of my readers here who are not completely deaf – I’m not going to show now. 
Rather a photo: this was taken 5 months ago, the day when she could touch her saxophone for the first time.
By the way, approximately the same day when I last saw her practicing.
– Hungarian follows –
Szóval az úgy volt, h Noémi (13) 5 hónapja a helyi zeneiskola szervezésében jazz szaxofonozni tanul. 
Az oktatója, Juan Carlos, egy kubai úriember, aki főfoglalkozású koncertzenész, valamint saját produkciós céget irányít. 
Utóbbi okán, tehát hogy a tanítás inkább mellékszál az életében, és amúgy gyakorló előadó, az oktatási módszertanról alkotott nézetei sem a zeneiskolákban (legalábbis számomra) megszokottak. 
Annak érdekében pl hogy a gyerekek ne csupán az iskola elzárt világában zenéljenek, hanem már rögtön a hangszerrel való ismerkedés kezdeteitől megtapasztalhassák, hogy mire is (lesz majd egyszer soká) jó ez az egész, szervezett nekik mára egy fellépést az egyik helyi jazz kávéházban.
Szerintem az ötlet káprázatos, legalábbis én még élénken emlékszem, hogy zeneiskolai hangszeres tanulmányaim csúcspontját az a délután jelentette, mikor karácsonyi műsor keretében felléptünk a kerületi idősek otthonában.  
Lányom mai szerepléséről egyébként videofelvétel is készült, amit a nem teljesen süket olvasókra tekintettel most inkább nem tennék közzé – majd ha már a játszott dallam is felismerhető lesz. Az addig hátralevő 10-15 évet a fentebb csatolt fotóval kívánom áthidalni: ez a kép aznap készült, amikor 5 hónappal ezelőtt először fogta kezébe a hangszert. 
Megjegyzem, gyakorolni is hozzávetőlegesen ekkor láttam utoljára.

Health above all

– Hungarian follows –
Ok, so according to the doctor’s instructions Grandma needs to take a half from this pill.
Ps: my mobile phone together with the phone number of the Emergency carefully prepared on the table. If I don’t come any more, I did not have anything left to push the keyboard with.

But hey, 1-2 chopped-off fingers, what’s that? A very tiny sacrifice – health is more important.

Tehát akkor az orvos utasítása szerint nagyinak ebből kell bevennie felet.
Ui: A mobilom az Ügyelet számával egyetemben az asztalon gondosan elhelyezve. Ha többé nem jelentkeznék, akkor nem maradt mivel bepötyögnöm a számokat.
De 1-2 levágott ujj – mégis mi az? Aprócska áldozat az egészség oltárán.

Some words on different perspectives..

Just seen this photo on the internet.

I asked my family members to interpret the picture:

My older child (13 – a Generation Z teenager..): “The 2 birds are fighting for food!”

Then I asked her little brother (9): “They are sharing food/ feeding each other..”.

Asked myself, a lawyer: “It’s what we call a ‘joint possession’..”

Asked my husband, an engineer: “The fish is too big, the birds are trying to cut it into two.”

Whatever the interpretation is, it would most probably not be the right moment to run a satisfaction survey on the fish, as the client.