Testing and validating conceptual models

Today, biking to school with my 9-yr-old son:
He (on a painful voice): ‘OOOUCCH!!!! My back hurts very much!!’
Me (with a worried look): ‘Let’s stop immediately, so I can check! Where exactly does it hurt?’
He: ‘Where my bag-pack touches it.’
(…In a short while…)
Me: ‘Walter. What is the precise purpose of carrying a tree trunk with you?’
He: ‘Ooohh THAT one! I totally forgot about that! I collected it yesterday in the school yard, so I can poke my sister with it.’
Me: ‘Walter – do you think it is a good idea?’
He: ‘Yes. It works.’
_______________
Ma, iskolába bicajozás közben Walter (9) fájdalmas arccal:
“AUUÚ, nagyon fáj a hátam!!”
Én (aggodalmasan): “Álljunk meg gyorsan, megnézem mi az. …Pontosan hol fáj?”
Walter: “Ott, ahol a hátizsák hozzáér.”
(…Néhány másodperc múlva…)
Én: “Walter. Pontosan milyen okból hordasz magadnál egy fatörzset?”
Walter: “Ja AZ! El is felejtkeztem róla! Tegnap gyűjtöttem az iskolaudvaron, hogy majd Noémit bökdöshessem vele.”
Én: “Walter – szerinted ez jó ötlet?”
Walter: “Igen. Működik.”

Everyday science

My son (9) (upset, towards his sister, pointing at her hairbrush left on the bathroom counter):
‘Get rid of your DNA, will you?’
Now my son is either 100% pure STEM profile, or he secretly watches CSI episodes at night.
____________
Walter (9) (feldúlt hangon, nővére gondatlanul előlhagyott hajkeféjére mutatva a fürdőszobában):
“Noémi, bocs, de sürgősen csinálj valamit a DNA-ddal, mert ez így gusztustalan.”
A gyerek most vagy tényleg nem humán műveltségű, vagy éjjelente titokban a CSI epizodjait nézi.