It’s all so relative..

My daughter (13): ‘Mama, wow, in this outfit you look like a teen!!’

Me: ‘Oh, you are so kind..’

My son (9): ‘What is a ‘teen’?’

My daughter: ‘Somebody, who compared to you, is very, very old ..’

_____________

Noémi (13): “Anya, wow, ebben a ruhában most úgy nézel ki, mint egy tinédzser!”
Én: “Oh, nagyon köszönöm..”
Walter (9): “Mi az a ‘tinédzser’?”
Noémi: “Az olyasvalaki, Walter, aki hozzád képest nagyon nagyon öreg..”

Testing and validating conceptual models

Today, biking to school with my 9-yr-old son:
He (on a painful voice): ‘OOOUCCH!!!! My back hurts very much!!’
Me (with a worried look): ‘Let’s stop immediately, so I can check! Where exactly does it hurt?’
He: ‘Where my bag-pack touches it.’
(…In a short while…)
Me: ‘Walter. What is the precise purpose of carrying a tree trunk with you?’
He: ‘Ooohh THAT one! I totally forgot about that! I collected it yesterday in the school yard, so I can poke my sister with it.’
Me: ‘Walter – do you think it is a good idea?’
He: ‘Yes. It works.’
_______________
Ma, iskolába bicajozás közben Walter (9) fájdalmas arccal:
“AUUÚ, nagyon fáj a hátam!!”
Én (aggodalmasan): “Álljunk meg gyorsan, megnézem mi az. …Pontosan hol fáj?”
Walter: “Ott, ahol a hátizsák hozzáér.”
(…Néhány másodperc múlva…)
Én: “Walter. Pontosan milyen okból hordasz magadnál egy fatörzset?”
Walter: “Ja AZ! El is felejtkeztem róla! Tegnap gyűjtöttem az iskolaudvaron, hogy majd Noémit bökdöshessem vele.”
Én: “Walter – szerinted ez jó ötlet?”
Walter: “Igen. Működik.”

Compliments

One of my favourite colleagues greeted me today with a ‘Good morning, Mrs. Trump’.
I thanked for his compliment a bit hesitantly, since I wasn’t sure whether he considers me as beautiful or as clever.
__________
Az egyik kollégám ma reggel “Good morning, Mrs Trump”-pal köszöntött vidáman. 
Bizonytatlanul köszöntem csak meg a bókot, mivel nem tudtam, h szerinte olyan szép vagyok, vagy olyan okos.

Books and their covers

My daughter (13) has recently received braces on her teeth.

She could choose between many different colours, finally ending up with a pink set.

The dentist, a lady in her 50s, gave her a big smile and confirmed that she could totally understand the colour choice, being ‘nicely girlish’.

My daughter listened to her politely, eventually remarking: 

‘It could be also a reason for my choice. 

..But actually, this is the shade of colour that best matches the anti-theft alert app that I installed on my smartphone a while ago, and use as a Wallpaper ever since.’


Never judge a book by its colour – nor a generation Z female by her braces colour.

________


Noémi (13) a napokban fogszabályzót kapott.

Rengeteg színből választhatott – végül a rózsaszín mellett döntött.


A fogász, egy 50 körüli hölgy, mindezt széles (és hibátlan) mosollyal nyugtázta, és biztosította lányom, hogy teljességgel megérti döntését, mert “a rózsaszín az olyan aranyosan lányos”.


Lányom udvariasan végighallgatta, majd a kedvesen megjegyezte, hogy akár ez is lehetne döntése alapja, bár ő történetesen azért ezt a színt választotta, mivel árnyalatban ez passzol leginkább ahhoz a lopásgátló app-hez, amit a napokban installált, és amit screen-saver azóta is használ az iPhone-ján.


Ne ítélj meg egy könyvet a borítója – egy tinédzser lányt pedig a fogszabályzó színe alapján.


Burden of proof

My daughter (13): ‘Papa, how come you are not afraid of insects?’
My husband (in a calm tone): ‘I am simply bigger than them.’
My daughter: ‘Ok-ok, but I am also bigger and still afraid – how can you explain it??’
My husband (even calmer): ‘Well, I am not convinced if one of us has to give an explanation, it is necessarily me..’
____________
Noémi (13): “Apa, te hogy csinálod, hogy nem félsz a rovaroktól?”
Házastársam (nyugodt hangon): “Egyszerűen nagyobb vagyok náluk.”
Noémi: “De én is nagyobb vagyok náluk, mégis félek tőlük, ezt mégis mivel magyarázod??”
Házastársam (még nyugodtabban): “Nem vagyok róla meggyőződve, hogy emiatt feltétlenül nekem kellene magyarázkodnom..”

Dietary restrictions for teenagers

Our family in the furniture store. 
I am still checking for an item, we agree that in the meanwhile they’ll get something in the shop restaurant for lunch.
Returning to our table I find the following products in front of my 13-yr old daughter:
– 2 giant pistachio macaroons 
– 1 slice of chocolate cake
– 1 box of whipped cream 
– a bottle of chocolate drink.
Me (casting an amazed look): ‘Wow. Let me take a picture of this first.’
My husband (in an educative tone): ‘Please do not further encourage her by even taking a photo!!’
Me (patiently): ‘Fair point, darling. Let us maybe try to remember for a second under whose Close Surveillance she could purchase these things and call it ‘lunch’..’
My husband: ‘Well… of course we shouldn’t go personal and pointing fingers here… And anyway, she bought a fruit salad, too!!!!’
As it turned out, the latter one only from practical reasons – poor teenagers do need something to keep their smartphones, after all..
_______________
Családi bútorvásárlás. 
Én rövid kitérő után csatlakozom hozzájuk ebédre az étteremben.
Lányom szigorú étrendjét a következő fogások képezik:
– 2 óriás pisztácia macaron
– 1 szelet csokoládétorta
– 1 doboz tejszínhab
– 1 üveg kakaó.
Én: “Noémi, ezt muszáj lefotóznom.”
Házastársam (rosszallóan): “Ne bátorítsd azzal, hogy még fotót is készítesz róla!!”
Én: “Jogos..egy pillanatra idézzük csak fel, pontosan kinek a Szoros Felügyelete alatt is sikerült mindezen élelmiszerekre szert tennie..”
Házastársam: “Najó najó, nem kell rögtön személyeskedni.. És egyébként is gyümölcssalátát is választott!!!”
Mint kiderült, ez utóbbit tisztán praktikus okokból – végülis szegény gyereknek valamivel a mobiltelefonját is csak ki kell támasztania.