A couple of days ago I posted this photo on Instagram. 

No huge story behind: I was waiting for the corporate shuttle bus in Brussels (Belgium) and looked around: what I saw was the usual grey glass-steel buildings. 

Then suddenly I looked up, and this is what I saw. Then and there I realised that I most probably never look at the sky, since the image I saw seemed not at all familiar to me.

So I took this photo. This only one.

Apart from the fact that I cannot remember I’ve ever posted anything on Insta where no 1828338 pre-versions existed, what also happened was that I received numerous nice feedback in comments and private messages from friends but also from complete strangers. 

Note: it’s great to be famous among friends for being a terrible photographer – so I get a standing ovation whenever I accidentally produce any picture where my fingers are not in front of the lens.

______________

Néhany napja tettem fel ezt a fotót az Instagramra, abból az indíttatásból, hogy Brüsszelben, a céges buszra várva, körbenéztem, mindenhol épület, aztán valamilyen sugallattól vezérelve az ég felé is tekintettem, és ott ez a látvány fogadott. Mire rájöttem, hogy fölfelé valószínűleg valahogy soha nem szoktam nézni, mert amit ott és akkor láttam, az mind újdonságként hatott rám. 

És ekkor kattintottam.

1x.

Azon túl, hogy nem emlékszem, hogy valaha is posztoltam volna bármilyen képet, amiből ne létezett volna előtte 182383 elő-verzió, az is meglepett aztán, hogy erre a fotóra az Instan és magánüzenetben is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. 

Azért van annak számtalan előnye, ha az ember közismerten pocsék fotós: ismerősei már akkor sztárként ünneplik, ha egyszer véletlenül egészen kivételesen nem lóg bele az ujja a képbe.