Vital statistics

I have just received an email from a male colleague from a bank-branch: he is asking about my height and weight measurements.

I politely ask him whether the Bank has opened a modelling agency (‘broadening activity scope’) for which reason the above data are inevitable – but he quickly clarifies that he needs them for the life insurance I have recently requested for.

My reply attached.

___________

Az imént kaptam e-mailt egy bankfióki ügyintéző férfikollégától, melyben magasságom és súlyom iránt érdeklődik.

Udvariasan visszakérdezek, hogy a bank a közelmúltban tudtomon kívül esetleg modellügynökséget nyitott-e, mely körülmény természetesen azonnal megmagyarázná a hirtelen támadt érdeklődést.

A kolléga tisztázza hogy nem, ellenben a minap kötött életbiztosításomhoz szükséges a fenti 2 adat.

Válaszom csatolva.

Compliments

One of my favourite colleagues greeted me today with a ‘Good morning, Mrs. Trump’.

I thanked for his compliment a bit hesitantly, since I wasn’t sure whether he considers me as beautiful or as clever.

__________

Az egyik kollégám ma reggel “Good morning, Mrs Trump”-pal köszöntött vidáman.

Bizonytatlanul köszöntem csak meg a bókot, mivel nem tudtam, h szerinte olyan szép vagyok, vagy olyan okos.

Annie Leibovitz

A couple of days ago I posted this photo on Instagram.

No huge story behind: I was waiting for the corporate shuttle bus in Brussels (Belgium) and looked around: what I saw was the usual grey glass-steel buildings.

Then suddenly I looked up, and this is what I saw. Then and there I realised that I most probably never look at the sky, since the image I saw seemed not at all familiar to me.

So I took this photo. This only one.

Apart from the fact that I cannot remember I’ve ever posted anything on Insta where no 1828338 pre-versions existed, what also happened was that I received numerous nice feedback in comments and private messages from friends but also from complete strangers.

Note: it’s great to be famous among friends for being a terrible photographer – so I get a standing ovation whenever I accidentally produce any picture where my fingers are not in front of the lens.

______________

Néhany napja tettem fel ezt a fotót az Instagramra, abból az indíttatásból, hogy Brüsszelben, a céges buszra várva, körbenéztem, mindenhol épület, aztán valamilyen sugallattól vezérelve az ég felé is tekintettem, és ott ez a látvány fogadott. Mire rájöttem, hogy fölfelé valószínűleg valahogy soha nem szoktam nézni, mert amit ott és akkor láttam, az mind újdonságként hatott rám.

És ekkor kattintottam.

1x.

Azon túl, hogy nem emlékszem, hogy valaha is posztoltam volna bármilyen képet, amiből ne létezett volna előtte 182383 elő-verzió, az is meglepett aztán, hogy erre a fotóra az Instan és magánüzenetben is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam.

Azért van annak számtalan előnye, ha az ember közismerten pocsék fotós: ismerősei már akkor sztárként ünneplik, ha egyszer véletlenül egészen kivételesen nem lóg bele az ujja a képbe.

The Office

I always find it very creative when somebody considers the open-plan work environment the best place to apply her spray-on deodorant.

3 puffs under the left armpit, 3 puffs under the right one.. and then she urgently leaves for a meeting.

Still remember when your papa used to apply anti-insect spray in the tent on a family vacation?

Same feeling.