For our mental hygiene

– sorry for the English speakers, one post exceptionally in Hungarian.. –

A minap becsönget hozzánk a szomszédasszony, kezében egy sor égőt lóbálva, aminek is köszönhetően az alábbi lélekemelő beszélgetésnek vagyok fültanúja:

Szomszédasszony: “…és tehát arra gondoltam, hogy az ünnepekre tekintettel mi is fénybe boríthatnánk itt az utcát úgy, hogy önök és a szembeszomszéd is keresztülvezeti ezt az égősort a levegőben kb emelet magasságban, nézze csak, pont mint mi..”

Házastársam (marcona kiállás, vallási ünnepek iránt mérsékelten fogékony lelkület):

“Remek ötletnek hangzik – egészen a következő villanyszámláig.”

Szomszédasszony: “Természetesen csak sötétedéskor kapcsoljuk fel! Ezekben a lelkileg nehéz időkben jót tenne mindannyiunk mentálhigiéniájának..”

Házastársam: “…valamint a globális felmelegedésnek..”

Szomszédasszony: “Nade milyen szép is lesz, amikor az embereket munkából hazajöve fényár fogadja..”

Házastársam: “Nekem úgy rémlik, Covid van, kb mindenki itthonról dolgozik.”

Szomszédasszony: “De mégiscsak karácsony meg az ünnepi hangulat..”

Házastársam: “Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az ünnepi hangulat jegyében feltétlenül újabb szöget kellene vernünk bolygónk koporsójába.., de ha a szembeszomszéd benne van, én semmi jónak nem leszek elrontója.”

Szomszédasszony: “Tudtam én, hogy ilyen kedves ember maga, megyek is és intézkedem a szomszédnál!”

Így esett, hogy egy nap a szomszédig átívelő égősor került ablakunkba.

A romantika kedvelőinek:

A helyzetet végül a kukásautó oldotta meg, mely csütörtöki szokásos körén nemes egyszerűséggel magával vitte a teljes felszerelést fényárral, mentálhigiéniával..

Azóta házastársam ünnepi hangulata töretlen.