The Fastest Way to Start the Day (do-not-try-this-at-home version)

Our son, Walter (10), sleeps in the bedroom next to ours – we also have a common door.
This morning he asks me to dress him up (this negotiation process repeats itself every morning, by the way).
I inform him that this is unfortunately impossible – due to the fact that these moments I myself am hoping to get someone who dresses ME up.
Hearing this, he flies Hippo from his bed to ours, so Hippo will help me get dressed and so I can help Walter..
On the other hand, he himself admits he cannot rely with all this MasterPlan only on a single toy.. so he also flies Chicken, who according to the script will support Hippo in his devoted efforts to dress me up..
My husband wishes success to the mission, and – being pretty good in reading situations quickly – serves breakfast both to me and our son in bed today.

Should not wait till the last moment..

Last night, visiting the children’s room to check if everything is peaceful. Well, Walter, our son (10), isn’t. He cannot get to sleep.

Walter: ‘I need to ask something. What if our shower once breaks down?’

Me (not a bit raising my eyebrows that this is an issue that we need to address at 21.30 without further delay):

‘It won’t. Our bathroom is new, together with the shower – all accessories in excellent health.’

Walter (not less concerned): ‘But once it does break down when I am a grandpa – what shall I do then?’

Me: ‘You are the planning type, right?’

Walter: ‘…or when you and papa are already dead – who shall I turn to??’

Me: ‘Okay-okay, I get it now. I promise that before I die, I will draft you a list with the most crucial phone numbers.’

Walter (with extra portion relief in his voice): ‘Very good. Thanks. I love you, mom.’

Me: ‘I love you, too.’

And with this, he fell asleep.

Customer centricity

I have just received a letter with an invoice from the PATHOLOGY department of a hospital.

The pathology department warmly welcomes me, reassuring they are utmost delighted that they can greet me among their new clients.

Later the letter describes that it is about the laboratory test I had some weeks ago, which (apparently) goes to pathology to evaluate the results.

I sincerely hope that Pathology being the receiving institution is part of the Standard Operating Procedure, rather than the outcome of an accurate customer segmentation based on my test results.

Fit & proper

Dear Mr(Ms) Bicycle Thief,

You were so kind to have very recently visited us – more specifically my vehicle parking on the street in front of my home.

You could eventually not steal it, still you managed to break a piece in the lock, due to which I cannot use it either.

As for the ethical and moral aspects of your profession, I would rather not touch upon that topic now, as I am afraid we have a significantly differing standpoint in this regard.

Nevertheless, I would like to share with you some objective observations regarding your activity:

All professions have some basic requirements – some fundamental criteria if you want to make a successful career in it – and yours is not an exception.

In case you next time consider to borrow a bicycle that happens to belong to somebody else, and thus you do not have the necessary keys to the vehicle, you might want to resolve this situation with your own mechanical devices – which may or may not be proper for this act.

Therefore, before next time you take action, you might want to assess the situation first whether you are technically equipped to successfully engage in the activity of stealing.

You need to know that for bicycles above a certain value there are safety measures built in the construction itself these days, which makes it somewhat longer to complete the action of stealing… in case you have the necessary equipment AND the sufficient professional experience – the above being conjunctive conditions.

Therefore, before taking a next action tonight, I recommend you to do the below Quick Self-Test in order to properly judge the Adequacy of your Criminal Capacities:

Questions related to the objects you use:

1.) ‘Do I have the proper devices?’

including (but not limited to)

a.) Do I have them from a reliable source’ (e.g. whether I have purchased – sorry, stole – them from a top criminal, or somebody lower rated in my industry)

b.) Do I regularly upgrade my equipment to be aligned with the latest technological developments in my profession (e.g. fit to open new generation bike locks, fit to cut the latest chain types..)

Questions related to your person:

2.) Do I have sufficient years of experience in my chosen business line?

3.) Am I fit to get engaged in the planned specific activity?

a.) Am I handy, in general?

b.) Do I regularly keep my knowledge up-to-date? (e.g. follow up professional literature, attend conferences, meet-ups on the newest trends in modus operandi..)

4.) Do I have good professional reputation amongst my peers? (e.g. am I considered a role model for upcoming professionals).

In case – and only in case – your answer is a ‘yes’ to all above questions, should you invest your valuable time in trying to steal a vehicle.

Otherwise it becomes a ‘lose-lose’ situation, perfectly pointless for all impacted stakeholders.

Thank you for considering the above.


Today I had a lot of work and did not have the time to go for a coffee.

So I decided to grab one from our cafeteria during late afternoon.

I know the cafeteria closes at 5PM, however the Coffee Lady closes the coffee machines a few minutes earlier in order to be able to leave at 5PM sharp.

Last week I experienced she closed already at 4.55PM, so today I decided to appear in the cafeteria earlier: at 4.48PM.

Me: ‘A coffee latte, please.’

She: ‘Sorry, I have already closed the coffee machines.’

Me: ‘When do you actually close??’

She: ‘At 5PM. But I close the coffee machines already 10 minutes before.’

Me: ‘It’s great news as it is exactly 4.48PM.

So, a coffee latte, please..’

She (giving a sad smile): ‘Unfortunately I cannot, because in order to be able to close the coffee machines at 4.50, it’s more careful if I stop selling coffee already a few minutes before..’

Me: ‘Did you still sell coffee at 3PM today?’

She: ‘Yes, of course!’

Me: ‘I am not sure it was sufficiently careful as it was only 1 hour 48 minutes before you need to stop selling coffee, in order to close the coffee machines 10 minutes before, in order to close the cafeteria at 5PM..’

Moral: There IS such a level of prudence when even Compliance says it is overdone..

Vital statistics

I have just received an email from a male colleague from a bank-branch: he is asking about my height and weight measurements.
I politely ask him whether the Bank has opened a modelling agency (‘broadening activity scope’) for which reason the above data are inevitable – but he quickly clarifies that he needs them for the life insurance I have recently requested for.
My reply attached.
Az imént kaptam e-mailt egy bankfióki ügyintéző férfikollégától, melyben magasságom és súlyom iránt érdeklődik.
Udvariasan visszakérdezek, hogy a bank a közelmúltban tudtomon kívül esetleg modellügynökséget nyitott-e, mely körülmény természetesen azonnal megmagyarázná a hirtelen támadt érdeklődést. 
A kolléga tisztázza hogy nem, ellenben a minap kötött életbiztosításomhoz szükséges a fenti 2 adat.
Válaszom csatolva.

Lack of lack of enthusiasm

Each and every year it is the citizens of Antwerp who can decide which TOP12 ideas to spend the 10% of the city budget (EUR 1.4m) on.

This year one of the winning initiatives was ‘Let’s make the streets greener’ – and you really can’t accuse people of the lack of enthusiasm..


Anélkül, hogy telezsúfolnám e sorokat részletekkel: Antwerpen város költségvetésének 10%-áról (EUR 1.4m) minden évben a helyi lakosok dönthetnek: milyen 12 legfontosabb dologra költsön a városvezetés, és mennyit.

Idén előkelő helyen futott be a “Növeljük a városi zöldterület arányát” gondolat – és a lakosság igazán nem vádolható a lelkesedés hiányával..

Complexity reduction

One evening we are returning from the beach.

My children are quarrelling with each other – just like usual: it has been a long day, and they are cold.

But then they realise: we have a blanket with us!


And with this, we have found the basic recipe for world-peace: fewer blankets than freezing angry people.

Things are usually more simple than they might seem.

Testing and validating conceptual models

Today, biking to school with my 9-yr-old son:
He (on a painful voice): ‘OOOUCCH!!!! My back hurts very much!!’
Me (with a worried look): ‘Let’s stop immediately, so I can check! Where exactly does it hurt?’
He: ‘Where my bag-pack touches it.’
(…In a short while…)
Me: ‘Walter. What is the precise purpose of carrying a tree trunk with you?’
He: ‘Ooohh THAT one! I totally forgot about that! I collected it yesterday in the school yard, so I can poke my sister with it.’
Me: ‘Walter – do you think it is a good idea?’
He: ‘Yes. It works.’
Ma, iskolába bicajozás közben Walter (9) fájdalmas arccal:
“AUUÚ, nagyon fáj a hátam!!”
Én (aggodalmasan): “Álljunk meg gyorsan, megnézem mi az. …Pontosan hol fáj?”
Walter: “Ott, ahol a hátizsák hozzáér.”
(…Néhány másodperc múlva…)
Én: “Walter. Pontosan milyen okból hordasz magadnál egy fatörzset?”
Walter: “Ja AZ! El is felejtkeztem róla! Tegnap gyűjtöttem az iskolaudvaron, hogy majd Noémit bökdöshessem vele.”
Én: “Walter – szerinted ez jó ötlet?”
Walter: “Igen. Működik.”

Books and their covers

My daughter (13) has recently received braces on her teeth.

She could choose between many different colours, finally ending up with a pink set.

The dentist, a lady in her 50s, gave her a big smile and confirmed that she could totally understand the colour choice, being ‘nicely girlish’.

My daughter listened to her politely, eventually remarking: 

‘It could be also a reason for my choice. 

..But actually, this is the shade of colour that best matches the anti-theft alert app that I installed on my smartphone a while ago, and use as a Wallpaper ever since.’

Never judge a book by its colour – nor a generation Z female by her braces colour.


Noémi (13) a napokban fogszabályzót kapott.

Rengeteg színből választhatott – végül a rózsaszín mellett döntött.

A fogász, egy 50 körüli hölgy, mindezt széles (és hibátlan) mosollyal nyugtázta, és biztosította lányom, hogy teljességgel megérti döntését, mert “a rózsaszín az olyan aranyosan lányos”.

Lányom udvariasan végighallgatta, majd a kedvesen megjegyezte, hogy akár ez is lehetne döntése alapja, bár ő történetesen azért ezt a színt választotta, mivel árnyalatban ez passzol leginkább ahhoz a lopásgátló app-hez, amit a napokban installált, és amit screen-saver azóta is használ az iPhone-ján.

Ne ítélj meg egy könyvet a borítója – egy tinédzser lányt pedig a fogszabályzó színe alapján.

Burden of proof

My daughter (13): ‘Papa, how come you are not afraid of insects?’
My husband (in a calm tone): ‘I am simply bigger than them.’
My daughter: ‘Ok-ok, but I am also bigger and still afraid – how can you explain it??’
My husband (even calmer): ‘Well, I am not convinced if one of us has to give an explanation, it is necessarily me..’
Noémi (13): “Apa, te hogy csinálod, hogy nem félsz a rovaroktól?”
Házastársam (nyugodt hangon): “Egyszerűen nagyobb vagyok náluk.”
Noémi: “De én is nagyobb vagyok náluk, mégis félek tőlük, ezt mégis mivel magyarázod??”
Házastársam (még nyugodtabban): “Nem vagyok róla meggyőződve, hogy emiatt feltétlenül nekem kellene magyarázkodnom..”

Dietary restrictions for teenagers

Our family in the furniture store. 
I am still checking for an item, we agree that in the meanwhile they’ll get something in the shop restaurant for lunch.
Returning to our table I find the following products in front of my 13-yr old daughter:
– 2 giant pistachio macaroons 
– 1 slice of chocolate cake
– 1 box of whipped cream 
– a bottle of chocolate drink.
Me (casting an amazed look): ‘Wow. Let me take a picture of this first.’
My husband (in an educative tone): ‘Please do not further encourage her by even taking a photo!!’
Me (patiently): ‘Fair point, darling. Let us maybe try to remember for a second under whose Close Surveillance she could purchase these things and call it ‘lunch’..’
My husband: ‘Well… of course we shouldn’t go personal and pointing fingers here… And anyway, she bought a fruit salad, too!!!!’
As it turned out, the latter one only from practical reasons – poor teenagers do need something to keep their smartphones, after all..
Családi bútorvásárlás. 
Én rövid kitérő után csatlakozom hozzájuk ebédre az étteremben.
Lányom szigorú étrendjét a következő fogások képezik:
– 2 óriás pisztácia macaron
– 1 szelet csokoládétorta
– 1 doboz tejszínhab
– 1 üveg kakaó.
Én: “Noémi, ezt muszáj lefotóznom.”
Házastársam (rosszallóan): “Ne bátorítsd azzal, hogy még fotót is készítesz róla!!”
Én: “Jogos..egy pillanatra idézzük csak fel, pontosan kinek a Szoros Felügyelete alatt is sikerült mindezen élelmiszerekre szert tennie..”
Házastársam: “Najó najó, nem kell rögtön személyeskedni.. És egyébként is gyümölcssalátát is választott!!!”
Mint kiderült, ez utóbbit tisztán praktikus okokból – végülis szegény gyereknek valamivel a mobiltelefonját is csak ki kell támasztania.

About my legendary cooking talents

My husband, as usual, prepares breakfast for the family: this time salmon salad. For that, he rinses salmon, mixes cumin, chili powder, salt and pepper and rubs the pieces all over with the spice mixture. He washes and slices vegetable: lettuce, cherry tomatoes and cucumber. Then he toasts pine nuts, grates cheddar on top, and adds some drops of extra virgin greek olive oil, as well as balsamic vinegar.
Out of psychic reasons, in order to somewhat hide the obvious fact that in the above described process I am literally of no use, moreover to make absolutely sure I do not cause any harm, he asks me to slice 1 piece of radish.
Our daughter (13) in the meanwhile comes into the kitchen, looks at us, and runs upstairs screaming to her brother in ecstatic excitement:
‘Walter, Walter!!! Mama cooks!!!!!!’
Házastársam szokás szerint elkészíti a család reggelijét: ezúttal lazac salátához lazacot tisztít és fűszerez. Majd a salatalevélből, koktélparadicsomokból és uborkából álló alapra fenyőmagot pirít, néhány szem mazsolát ad hozzá, és cheddart reszel a tetejére. A műalkotás néhány csepp eredeti görög extra szűz olíva olaj valamint balzsamecet felhelyezésével válik teljessé.
Pszichés okokból, hogy oldja annak nyilvánvaló tényét, miszerint én a fent leírt folyamatban semmilyen haszonnal nem kecsegtetek, továbbá hogy lehetőség szerint nullára mérsékelje az általam okozható károk esélyét, házastársam kezembe nyom 1db retket, h azt vágjam fel – tehetségemhez mérten apró darabokra. 
Lányom (13), aki időközben megérkezett a konyhába, ránk néz, majd önkívületi állapotban szalad fel öccséhez az emeletre, üveghangon a következőket sikoltozva:
“Walter, Walter!!!!!! Anya főz!!!!!!!”

The long term benefits of having a teenage sis

My son (9) trying to snuggle to his teenage sister (13): 
‘Noëmi, may I give you a kiss & hug?’
Noëmi (13) (with a savage look): ‘GRRRRRR!!!!!!!!’
My son (rationally): ‘I see. Then I guess I will try it again within 3-4 years..’
Walter (tinédzser nővéréhez bújósan) (9): “Noémi, adhatok egy puszit és ölelést?”
Noémi (13) (vad tekintettel): “GRRRRRR!!!!!!”
Walter (racionálisan): “Értem. Akkor talán térjünk erre vissza úgy 3-4 év múlva..” 

Some scientific facts to consider

Recent studies show that no matter how they originally looked like when they first met, people forming a family together after a while begin to more and more take after each other.

No wonder I am now slightly reluctant to address my daughter’s request and adopt a hippo from the nearby zoo.
Már-már közhelynek számít annak megállapítása, hogy függetlenül attól, hogy hogyan néztek ki korábban, az egymással családot alapító felek idővel elkezdenek hasonlítani egymásra.
A fentiek tükrében némileg vonakodom teljesíteni lányom kérését, melynek értelmében haladéktalanul örökbe kell fogadnunk a helyi állatkert vízilovát.

When trash is not garbage

My little son has received grandma’s old mobile phone. No SIM card, no nothing – except the camera function.. He is enthusiastically shooting photos of any of us, anytime, anywhere.
Right now he is reviewing the pictures taken yesterday and has just kindly informed me that no doubt, in our family the trash can is the most photogenic.
Walter (9) legutóbbi magyarországi látogatásunkkor megkapta nagyi kimustralt, SIM kartya nélküli mobilját, és 3 napja lelkesen fotózik a lakásban, akit és amit csak ér.
Az imént volt szíves tudatni velem, hogy családunkban a kukának van a legjobb fényképarca.


‘First I found you awful …deedah deedah
Then I started to like you… mmm la dee da
I’ve always loved your smell… deedah la la
Hated your taste, though… mm mmm da da
Ours is a Love & Hate relaaaaaaaationship!!… MMM LA DEE DA OHYEEEAH…!!’
My son (9) singing to his mint toothpaste in the bathroom this morning.
“Kezdetben gyűlöltelek … subidubidu
Aztán megszerettelek … pamparam pampam
Az illatod mindig is imádtam … sup sup je je 
De az ízed utáltam … param pam subidubi
Se veled se nélküled kapcsolat a miéééénk!!… subidubi óigen yeah yeah!!’
Walter (9) ma reggel a fürdőszobában, mentolos fogkréméhez énekelve.

The truth and nothing but the truth

Returning from our trip to Hungary, just before boarding we are instructed to wait in the airport building for at least 30 minutes. 
After which we can see several grim-looking police officers getting into their vans accompanied by some police dogs – leaving our airplane. 
On the side of the police vans each and every passenger (including those with Serious Eyesight Disorder) can read the comforting message (written in capital letters, font size approx. 36473): 
‘Police Department – Special Unit – EXPLOSIVES’.
I do not doubt those Police officers do their job properly and with utmost care.
I also highly appreciate the efforts taken by the Airport to make sure passengers – in the spirit of full transparency – are properly informed of any relevant circumstances regarding their flights, such as an eventual security operation, e.g. extended search for detonators, explosives.. 
But then – once the airplane HAS received the green light for departure – couldn’t just authorities pretend those officers work for some police department completely different from ‘EXPLOSIVES’, such as Protection of Public Morals or Traffic Violations?
There can be situations in which one may prefer to believe that the reason for Police attendance is rather that two otherwise married  members of the cabin crew have been caught in a heated private appointment on seats 27 A-C, or that the pilot is suspected of having breached the speed limit somewhere in the Belgian stratosphere in the course of the previous flight. And ‘2 minutes before boarding’ seems just one of those situations..
Ma, mikor magyarországi utunk végén a reptéren beszálláshoz készülődünk, kb. 30 percet késik a boarding. Mikor végül mégis megnyitják a kijelölt kaput, 2 rendőrfurgon látható a repülőgép mellett, amelybe marcona egyenruhások sora száll éppen be néhány rendőr-eb társaságában, majd fentebb emlitettek komor arccal távoznak. 
A furgonok oldalán a kb 28384-es betűnagyságú felirat készséggel tájékoztatja az utazóközönség minden egyes tagját (beleértve a súlyos látássérülteket is) miszerint: “TŰZSZERÉSZEK”.
Nem kétlem, hogy a Rendőrség rendkívül alaposan, a legnagyobb körültekintés mellett végzi feladatát – bármi is az.
Ugyancsak nagyra értékelem a Reptér azirányú törekvését, mely az utazóközönség teljeskörű transzparens tájékoztatására irányul, nem rejtve el egy esetleges, a járatot érintő, fokozott biztonsági ellenőrzés (pl. robbanóanyag, detonátor keresése a fedélzeten) tényét sem.
Így csak egészen halkan érdeklődöm, hogy az ilyen, és csupán az ilyen esetekben, nem tehetne-e mégis úgy a Tisztelt Hatóság, mintha nem is Tűzszerészek, hanem inkább az Erkölcsrerendészet vagy a Közlekedési Kihágások Ügyosztálya munkatársainak akadt volna halaszthatatlan dolga a fedélzeten 2 perccel felszállás előtt?
Létezhetnek ugyanis olyan szituációk, amikor a megerősített rendőrségi jelenlét pontos oka helyett – ha már egyszer a gép megkapta a felszállási engedélyt –  szívesebben hinném azt, hogy a repülőgép személyzetének két tagját a közerkölcsöt alapjaiban megrengető bűnös paráználkodáson kapták rajta a 27 A-C ülések magasságában, vagy hogy a kapitány az előző járattal Belgium légterében egyízben átlépte a sebességhatárt, amiért is büntetőpont kerül a jogosítványába, 2x kimarad a dobásból, vagy tudomisén – és a “2 perccel boarding előtt” az épp ilyen szituációnak tűnik..

Door-slamming vortex

My daughter (13): ‘Mama, I would like to kindly inform you that you and papa are really lucky with me that despite I am a teenager, I do not do the usual pubertal things such as ups and downs in mood, irritating tone, speaking over my shoulder, or lecture you on what to think and what not.’
Me: ‘We are grateful’
Noémi (13): “Anya, elmondanám neked, h elképesztően szerencsések vagytok velem, amiért én nem produkálom a szokásosan idegesítő pubertás dolgokat, úgy mint váltakozó hangulat, irritáló hangsúlyok, félvállról beszélgetés. Én nem mondom meg nektek, hogy miről mit gondoljatok. Remélem, tisztában vagytok vele, milyen kegyesen bánik veletek a Sors!!”
Én: “Nem lehetünk elég hálásak.”


Today I started to read ‘Sapiens’ by Harari.
According to the e-reader I will finish within 5 hours 41 minutes.
Then, having read 20 pages, the e-reader indicated that I still have 7 hours 9 minutes to go – it’s much more than before I started it at all!
Philosophical works – so typical..
Ma elkezdtem olvasni Harari-tól a “Sapiens”-t. 
Az e-book olvasó app szerint 5 óra 41 perc alatt fogok vele végezni.
Az első 20 oldal elolvasása után viszont azt írta ki, hogy 7 óra 9 perc múlva fejezem be – több idő van hátra belőle, mint mikor még el sem kezdtem!!
Filozófiai művek – tipikus..

Annie Leibovitz

A couple of days ago I posted this photo on Instagram. 
No huge story behind: I was waiting for the corporate shuttle bus in Brussels (Belgium) and looked around: what I saw was the usual grey glass-steel buildings. 
Then suddenly I looked up, and this is what I saw. Then and there I realised that I most probably never look at the sky, since the image I saw seemed not at all familiar to me.
So I took this photo. This only one.
Apart from the fact that I cannot remember I’ve ever posted anything on Insta where no 1828338 pre-versions existed, what also happened was that I received numerous nice feedback in comments and private messages from friends but also from complete strangers. 
Note: it’s great to be famous among friends for being a terrible photographer – so I get a standing ovation whenever I accidentally produce any picture where my fingers are not in front of the lens.
Néhany napja tettem fel ezt a fotót az Instagramra, abból az indíttatásból, hogy Brüsszelben, a céges buszra várva, körbenéztem, mindenhol épület, aztán valamilyen sugallattól vezérelve az ég felé is tekintettem, és ott ez a látvány fogadott. Mire rájöttem, hogy fölfelé valószínűleg valahogy soha nem szoktam nézni, mert amit ott és akkor láttam, az mind újdonságként hatott rám. 
És ekkor kattintottam.
Azon túl, hogy nem emlékszem, hogy valaha is posztoltam volna bármilyen képet, amiből ne létezett volna előtte 182383 elő-verzió, az is meglepett aztán, hogy erre a fotóra az Instan és magánüzenetben is rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. 
Azért van annak számtalan előnye, ha az ember közismerten pocsék fotós: ismerősei már akkor sztárként ünneplik, ha egyszer véletlenül egészen kivételesen nem lóg bele az ujja a képbe.