Category: #littlethingsinlife

Vital statistics

I have just received an email from a male colleague from a bank-branch: he is asking about my height and weight measurements.
I politely ask him whether the Bank has opened a modelling agency (‘broadening activity scope’) for which reason the above data are inevitable – but he quickly clarifies that he needs them for the life insurance I have recently requested for.
My reply attached.
___________
Az imént kaptam e-mailt egy bankfióki ügyintéző férfikollégától, melyben magasságom és súlyom iránt érdeklődik.
Udvariasan visszakérdezek, hogy a bank a közelmúltban tudtomon kívül esetleg modellügynökséget nyitott-e, mely körülmény természetesen azonnal megmagyarázná a hirtelen támadt érdeklődést. 
A kolléga tisztázza hogy nem, ellenben a minap kötött életbiztosításomhoz szükséges a fenti 2 adat.
Válaszom csatolva.

Lack of lack of enthusiasm

Each and every year it is the citizens of Antwerp who can decide which TOP12 ideas to spend the 10% of the city budget (EUR 1.4m) on.

This year one of the winning initiatives was ‘Let’s make the streets greener’ – and you really can’t accuse people of the lack of enthusiasm..

_____________

Anélkül, hogy telezsúfolnám e sorokat részletekkel: Antwerpen város költségvetésének 10%-áról (EUR 1.4m) minden évben a helyi lakosok dönthetnek: milyen 12 legfontosabb dologra költsön a városvezetés, és mennyit.

Idén előkelő helyen futott be a “Növeljük a városi zöldterület arányát” gondolat – és a lakosság igazán nem vádolható a lelkesedés hiányával..

Complexity reduction

One evening we are returning from the beach.

My children are quarrelling with each other – just like usual: it has been a long day, and they are cold.

But then they realise: we have a blanket with us!

One.

And with this, we have found the basic recipe for world-peace: fewer blankets than freezing angry people.

Things are usually more simple than they might seem.

Testing and validating conceptual models

Today, biking to school with my 9-yr-old son:
He (on a painful voice): ‘OOOUCCH!!!! My back hurts very much!!’
Me (with a worried look): ‘Let’s stop immediately, so I can check! Where exactly does it hurt?’
He: ‘Where my bag-pack touches it.’
(…In a short while…)
Me: ‘Walter. What is the precise purpose of carrying a tree trunk with you?’
He: ‘Ooohh THAT one! I totally forgot about that! I collected it yesterday in the school yard, so I can poke my sister with it.’
Me: ‘Walter – do you think it is a good idea?’
He: ‘Yes. It works.’
_______________
Ma, iskolába bicajozás közben Walter (9) fájdalmas arccal:
“AUUÚ, nagyon fáj a hátam!!”
Én (aggodalmasan): “Álljunk meg gyorsan, megnézem mi az. …Pontosan hol fáj?”
Walter: “Ott, ahol a hátizsák hozzáér.”
(…Néhány másodperc múlva…)
Én: “Walter. Pontosan milyen okból hordasz magadnál egy fatörzset?”
Walter: “Ja AZ! El is felejtkeztem róla! Tegnap gyűjtöttem az iskolaudvaron, hogy majd Noémit bökdöshessem vele.”
Én: “Walter – szerinted ez jó ötlet?”
Walter: “Igen. Működik.”