Almost vacation

Our son (10) comes home today, giving me an envelope from school. I ask him to open it, he starts to read it out:

‘Oh, it’s about vacation!!’

(Note: vacation in Dutch – ‘vakantie’)

He (surprised): ‘..Only they spelt it with double ‘c’ instead of a ‘k’..’

Me: ‘Hmm, could you show me for a second? …. Ah, I see… it is not a spelling mistake: the 1st ‘c’ in this word you pronounce as a ‘k’ in most languages..’

He: ‘Oh nooooooooooo!!!!’

Viszlát

A mai napon fogászati kezelésre voltam hivatalos.

Belépve Ismerős DrÚr szentélyébe:

Ő: “Hogy van mindig?”

Én: “Ameddig önnel találkozom, remekül.”

Ő: Ez igazán kedves!!”

Én: “Úgy értem AMEDDIG. Aztán ez egész gyorsan el szokott múlni.”

Ő (lefittyedt mosollyal): “Egy pillanatra pedig azt gondoltam, hogy ön más, mint a többi páciensem…”

Én (érzelemittasan): “Dehát épp arra készül hogy kihúzza a bölcsességfogam!!”

Ő: “Nézze. Rossz helyen van. Kinőtt – hiba volt…egyáltalán mi szüksége van magának bölcsességfogra? Úgy látom, nem szorul tuningra.”

Én: “Ez taktikus volt. Most mondta életében először, még soha senki más páciensnek, jól gondolom?”

Ő: “Ön feltűnően gyanakvó. Kérem, foglaljon helyet a fogorvosi székben..”

Megtörténik a művelet.

Ő: “Natessék, itt van. Kívánja eltenni szuvenírnak?”

Én: “Well, a “szuvenír” szóról nekem több minden beugrik, pl parfüm, édesség … de kihúzott bölcsességfog most valahogy nem. Így az ünnepélyes átadástól ezúttal eltekinthetünk.”

Ő: “Csalódottá tesz..”

Én: “Úgy érzem, az ezzel járó pszichés tehert most fel fogom tudni dolgozni. Viszlát! Azaz miket is beszélek…”

Ő: “Késő, már kimondta. Viszlát!”