Viszlát

A mai napon fogászati kezelésre voltam hivatalos.

Belépve Ismerős DrÚr szentélyébe:

Ő: “Hogy van mindig?”

Én: “Ameddig önnel találkozom, remekül.”

Ő: Ez igazán kedves!!”

Én: “Úgy értem AMEDDIG. Aztán ez egész gyorsan el szokott múlni.”

Ő (lefittyedt mosollyal): “Egy pillanatra pedig azt gondoltam, hogy ön más, mint a többi páciensem…”

Én (érzelemittasan): “Dehát épp arra készül hogy kihúzza a bölcsességfogam!!”

Ő: “Nézze. Rossz helyen van. Kinőtt – hiba volt…egyáltalán mi szüksége van magának bölcsességfogra? Úgy látom, nem szorul tuningra.”

Én: “Ez taktikus volt. Most mondta életében először, még soha senki más páciensnek, jól gondolom?”

Ő: “Ön feltűnően gyanakvó. Kérem, foglaljon helyet a fogorvosi székben..”

Megtörténik a művelet.

Ő: “Natessék, itt van. Kívánja eltenni szuvenírnak?”

Én: “Well, a “szuvenír” szóról nekem több minden beugrik, pl parfüm, édesség … de kihúzott bölcsességfog most valahogy nem. Így az ünnepélyes átadástól ezúttal eltekinthetünk.”

Ő: “Csalódottá tesz..”

Én: “Úgy érzem, az ezzel járó pszichés tehert most fel fogom tudni dolgozni. Viszlát! Azaz miket is beszélek…”

Ő: “Késő, már kimondta. Viszlát!”

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s