Me (to my 9-year-old son):
‘How was the tennis camp today’?
He: ‘It went pretty well.
There was only one thing I didn’t understand: you know there are those 2 bigger boys in our group who are not very nice to the other children.. but not with me – with me they are, in fact, very kind.’
Me: ‘What happened exactly?’
He: ‘Well, we were playing a match, when they shouted towards me laughing that I was playing like a girl.
And so I told them thank you, because it’s really amazing how some girls can play tennis .. but then they suddenly got angry and just left the tennis court..
Did I say something wrong?’
The funny thing in parenting is that sometimes the most reliable metrics for measuring success is when your child simply fails to understand what’s going on.
________________
Én (9 éves fiamhoz): “Walter, hogy ment ma a tenisz tábor?”
Walter: “Egész jól. Csak 1 dolgot nem értek: van ez a két nagyobb fiú, tudod, akikről meséltem, hogy a többi gyereket szekálják, mindekinek csúnyákat mondanak, velem viszont nagyonis kedvesek, és ezt nem értem.”
Én: “Mi történt pontosan?”
Walter: “Szóval épp meccset játszottunk, és odakiáltották nekem, h “Úgy teniszezel, mint egy lány”, és én mondtam is nekik, hogy köszönöm, és nagyon sok lány tényleg annyira fantasztikusan teniszezik, de akkor hirtelen megmérgesedtek és otthagyták a pályát… Valami rosszat mondtam?”
A szülőségben az a jó, hogy a siker legbiztosabb jele néha az, ha a gyerek valamit nem ért.
PirosAntwerp 